20190926 - A MEGBECSÜLÉSRŐL (1. rész)

2019. szeptember 20 - 26.

 

„Te hallottál arról, hogy a kender a magyarok számára szent növény (mert az égiekkel való összeköttetést biztosítja?)”

 

        Nagyon fontos („ipari”) növény volt (van), elsősorban a rostjai miatt termesztik.

       Kenderből készítettek ágyneműt, ruhaanyagot, vitorlavásznat, hajókötelet, olaját felhasználták gépek kenőanyagához, festékekhez, lakkokhoz, gyantákhoz. Kenderből készült a papír, és az építkezéseknél is sokféleképpen használják (például szigetelőanyagként). A rostkinyerés mellékterméke, a pozdorja, a legjobb alom. Egyesek a kenderből előállítható termékek számát 25.000-re becsülik. A magjából kinyert olajban olyan anyagok találhatóak, amelyek bizonyítottan jótékony hatással vannak a szívbetegségek, hormonális rendellenességek és bőrbetegségek gyógyításában. Régi füvészkönyvekben úgy említették, mint amely „minden bajra gyógyír”. A gyógyászatban is használják, sokféle kannabionidot tartalmaz.

        Egészen különlegesen hasznos növény... sokféleképpen hasznos > sokféleképpen ’szolgál’(t) és ezért nagyon fontos / megbecsült volt...

 

        Minden, amit szeretettel és odafigyeléssel teszünk, az közelebb emel vagy vezet a teljességhez.

 

         Ha megbecsüljük ami érték / hasznos > önmagunkat is megbecsüljük.

        Valószínűleg a YOSÁG MEGHATÁROZÓ Alap-Minőségeit kezdjük el tudatosítani a Földön (aki ezt korábban már megélte, az most ismét). Ebben a Tudatosodásban (a jelenlegi megértésem szerint) a FÖLDANYÁT már közvetlenül a YO (is) vezeti, míg a FÖLDANYA Befogadásában lévő teremtőket ma még közvetlenül csak a FÖLDANYA (nem közvetlenül a YO).

       Mi a Földön a Megbecsülést eddig a Tisztelet értelmű Szeretetként ismertük. Ez nyilván csak egy fontos része lehet a Megbecsülés ’Egészének’.

       Nyilvánvalóan fontos része a Megbecsülésnek az is, hogy nem vesszük el mástól azt, ami az övé (főleg nem titokban / rejtve / sunnyogva / bűnként), nem pusztítunk el és nem rontunk értéket / életet.

      Ha szükségünk van valamire, akkor kérünk / elkérjük / egyeztetünk...

      Nem dolgoztatunk feleslegesen mást (úgy sem, hogy a tudta nélkül teszünk olyat, ami őt is érinti...)

       Tiszteljük [ismerjük és értjük] a Különbözőséget (a teremtők és a Megnyilvánulás egyediségét), és szükségtelenül nem érintjük meg egymás ’érzékeny’ részeit.

      A Tiszteletben tőlünk telhető segítséget (Megerősítést) adunk a valósan meglévő (!) Szükség elhárítása érdekében. ’Új Értéke’ a Tiszteletnek az, hogy ha hibázunk, azt a lehető leghamarabb kijavítjuk [magunkban (Igazodás) és a Kiáradásainkban is (Rendezés)]. A Tiszteletről bővebben ITT.

 

        A „kend” a magyar nyelven egy megszólítás is volt, valószínűleg egy megbecsülést kifejező megszólítás, amit olyanok használtak, akik az általános távolságnál egy kissé már közelebb kerültek egymáshoz.

„1. Régies: Ismeretlen megszólítása a személy neve helyett. Parasztemberek, (falusi) kisemberek, főleg férfiak udvarias megszólítása egymás között, különösen ha egyáltalán nem, vagy csak kevéssé ismerik egymást.

2. Régies: Rokon megszólítása a személy neve helyett. Rokoni kapcsolatban vagy közeli ismeretségben levő parasztemberek között a tegezésnél több tiszteletet, megbecsülést kifejező megszólítás, főleg idősebbekkel szemben, házastársak közt az asszony részéről a férjjel szemben.

3. Régies: Lenéző megszólítás a személy neve helyett. Fölényeskedő megszólítás parasztemberrel, cseléddel, alacsonyabb rangú (földműves) alkalmazottal szemben.

Eredet [kend < középmagyar: kend, kegyed, kelmed (ön) < ómagyar: kegyelmed, kegyelmességed < kegyelmes úr < kegyelem]”

 

 

          A (Birodalmat, Közösséget) Meghatározó (Alap)Minőségekben tudunk a legközvetlenebbül / legegyszerűbben kapcsolódni a MEGTARTÓINKHOZ, és az ezen Alap-Minőség önmagunkban való biztos megnyilvánítása az alap-feltétele az egyedi teremtőkben annak, hogy a Közösség tagjai egymáshoz harmonikusan kapcsolódhassanak.

        Jelenlegi megértésem szerint a VILÁG-MAGA a Benne-MAGában megformált Irgalom-Magban a Birodalmak MEGHATÁROZÓ ÖN-Jellegeit formálta meg EGY-é.

       Miután a MINDENSÉG-FORRÁSA ’Befogadta’ ÖNNÖN-LÉNYÉBE-LÉNYEGÉBE ezt az Irgalom-Magot, a MINDENSÉG-FORRÁSA az IRGALOMBAN-MAGÁBAN (is) egy Különleges módon ’összefűzte / közvetlenül összefonta’ (megnyithatóvá formálta) a Birodalmi MEGHATÁROZÓ ÖN-JELLEGEKET, és ekkor vált az IRGALOM Birodalmának MEGHATÁROZÓ ÖN-JELLEGÉVÉ az ’EGY’.

 

           Megbecsülni igazán azt tudjuk, amit Megismertünk és Megértettünk.

           A Megismerés és Megértés nélkül nem lehet teljes a Megbecsülés > így vezet közvetlenül a Teljességhez.

 

            A Megismerés nélkülözhetetlen alapja a pontos ÉRZÉKELÉS és FELISMERÉS. Ezen a közvetlen Tapasztalati úton juthat el a teremtő a MEGÉRTÉSHEZ, majd a Megértésén alapuló Tudatos Megnyilvánuláshoz [a Tudatosításról korábbi lejegyzésben: 20190227 – elérhető ITT].

            A MEGTARTÓI-Teremtők Feladata és Felelőssége az, hogy a Befogadásukban lévő teremtők számára olyan Tapasztaltó-Testet ’adjanak’, amely biztosítja a teremtő-önmaga és a Közösség minden fontos Meghatározójának a KÖZVETLEN Tudatosíthatóságát.

 

ÉRZÉKELÉS > FELISMERÉS [~Megismerés] > MEGÉRTÉS > Tudatos Megnyilvánulás

 

          A Megismerés és Megértés [és az egymáshoz (harmonikusan) közelebb kerülés] útjai nagyon fontosak [Meghatározó fontosságúak!] a YOSÁGBAN. Az egymáshoz közelebb kerülésről a különlegesEBB Érzékenység kapcsán írtam bővebben: 20190521 – elérhető ITT.

           A YOSÁG MEGHATÁROZÓIRÓL: 20171114 - elérhető ITT

        Eddig a Megismerés és Megértés egyfajta „Berögzített” „Szabadság alapon” nyilvánult meg a YOSÁGBAN, amiről mára kiderült, hogy valójában korlátozta a Szabadságot (és csak nagyon kevéssé mozdította elő a Szabadság MEGISMERÉSÉT). Ez a bekorlátozó berögzítettség mára törlésre került a YO ÖNNÖN LÉNYEGÉBŐL, és folyamatosan törlésre kerül a YOSÁG teremtőiből.

 

*****

 

          Álmomban azt láttam, hogy valamilyen hódító nép elől egy kis falu (Természetes Közösség) lakói a föld alá (a belsőbe) menekítettek szinte minden mozdíthatót. Egészen nagy (több szintű) várat / belső épületet építettek ki a föld felszíne alá. Hatalmas tágas terek voltak benne, volt világítás (gondolom fűtés is ha kellett), ’élni lehetett benne’. Úgy be lehetett zárni, hogy a felszínről egyáltalán nem lehetett észrevenni.

        Mikor közeledett a veszedelem, elkezdték oda lehordani / behordani az értékeket.

        De valami zavar történhetett. Habár jól lehetett látni, hogy már közelednek a „törökök” (törők, tőrösök)(idegenek), még mindig nyitva volt (talán csak egy kissé) a ’belső-vár’ hatalmas bejárati kapuja, és oda az ellenség néhány tagja is elindult lefelé. Mintha az idegenek közül nem mindenki érzékelte volna ennek a ’Belső Térnek’ a létezését, de néhányan (talán véletlenül, talán mert képesek voltak „látni”) bejutottak oda.

        Ez egy nagyon nagy és jól kiépített Belső Tér volt (talán a MEGTARTÓBAN?). Nem értettem, hogy miért nem került időben bezárásra. Hatalmas nagy bejárati kapuja volt… talán most kellett volna először használatba venni a ’Bezáráshoz’ [korábbi lejegyzésben érintettem, hogy a Belső Tereknek kezdetben nem volt ’ajtaja’ > talán még nem volt Tapasztalat arra, hogyan lehet ’biztonságba helyezni’ ezeket a Belső Tereket és az oda összegyűjtött Belső Tartalmakat valamilyen Veszély esetén.]

        Olyan „furcsán nyugalmas” volt minden, mintha nem érzékelték volna megfelelően a veszélyt >>> habár elkezdték oda lehordani az értékeket. Talán valamilyen hanggal vagy más módon „összezavarták” az ott lakókat (mint akiket egy kissé elkábítanak?)(a kenderből a marihuánával? füsttel?)(hamis ígérettel?)(valamivel, amit addig nem ismertek / nem használtak), és ezért nem zárták be időben a Belső Teret. Talán így jutottak „be” a „műhelybe” „idegenek”, és így juthattak az „idegenek” ahhoz a tudáshoz, hogy „MI FONTOS” az ott élőknek (mivel lehet a legkönnyebben befolyásolni őket, hogyan lehet kiépíteni a hatalmat felettük a számukra legértékesebb dolgaik / teremtményeik felhasználásával).

        Talán ebben a képben rejlik annak a magyarázata is, hogy [a YOSÁGBAN] miért / hogyan lehetséges az, hogy magukban a MEGTARTÓI-Teremtőkben is elpusztultak (vagy akár meghamisítottá váltak) Belső Tartalmak / Belső Feljegyzések, és például ezért nem voltak eddig képesek teljesen pontosan Meghatározni azt, hogy mely teremtők tartoznak a Törvényes Befogadásukba.

            Ebben a képben sem volt érzékelhető az, hogy mi okozta azt, hogy a megformált ön-védelem (ön-megerősítés) nem tudott működésbe lépni. Korábbi lejegyzésben is találkoztam már ezzel HASONLÓVAL [20111107 – elérhető ITT]. Abban a képben sem „tudtam” meghatározni, hogy pontosan milyen hatás váltotta ki a kedvezőtlen irányú változást [ott leginkább valamilyen mágia alkalmazása volt beazonosítható]:

20110824 – Nem új, csak összeállt (elérhető ITT):

            „…Figyelem a velünk szembe haladó sérült vagy elfáradt embereket --- mintha megnézném, hogy milyen az állapotuk, mi okozta „földön futóvá válásukat”… figyelem, hogy honnan jönnek, mi lett az otthonaikkal…

            Mintha az otthonokat feldúlták és kirabolták volna, mintha égnének a házak, füst, „fél-homály”, vagy néhol inkább már „sötét” van --- pedig itt virágzó falvaknak / kerteknek kellene lenniük…

            Látom, hogy a hely már nem védi meg az ott lakókat, az otthonok már nem otthonok… és talán az „élet” [és e Lelkek ÚT-ja] csak úgy vihető valamelyest tovább, ha most [’egy időre’] elhagyják otthonaikat ezek az emberek / lelkek…

            „Otthon” [a személyes és családi (közösségi) Életre választott / Rendelt hely (Élet-Tér)(test)] „nélkül” azonban hogyan élhető és vihető tovább az élet… hogyan állítható vissza ez a hely a "saját a Rendjébe”?…

            „Társaimban” és „bennem” JelenVan az a „Hatalom”, amely jelentős részben az otthonukat elhagyni kényszerülőkből már hiányzott… valószínűleg egykor [EGY-kor] ezekben a ’szerencsétlenné lett’ emberekben / Lelkekben is megvolt a Maguk Hatalma… Hová, mivé lett / lettek?

            Sajátos változás kezdődik, miközben „társaimmal” haladok a feldúlt és elhagyott otthonok felé vagy részben már azok határán vagy közöttük járhatunk.

[Talán a képben ezután bekövetkező változás azt jeleníti meg, ami „ott, a sűrűség adott pontján / helyén” „jellemző” volt, és ami „eltérített” a „Hatalomtól”, a „Maga/Saját-útról”:]

        „Társaim”, akikkel eddig együtt haladtam, részben mellém lovagolnak, majd körbevesznek, „lándzsáikat felém fordítják”. Érzem és tudom, látom, ’tapasztalom’, hogy „körbezártak (foglyul ejtettek?) nem engednek” „ki vagy tovább” [tiszta formájában talán az ÖnVédelem / Szív-védelem a „fenyegető” helyzetben]…

         Nem értem a helyzetet, „leszállok a lovamról” [hogy a lovat ne érje bántódás, ha engem bántanának] [Úton-haladás felfüggesztése]…

         Valami Hatástól a földre kerültem… mintha a „páncélom” már nem lenne rajtam [már nem „különülök el” ettől a Világtól] --- most nem tudom pontosan felidézni, hogy milyen hatás idézte ezt elő vagy kényszerített erre… talán a „társaim” felől is érhetett bántás / megsebzés, de még határozottan életben-lévőnek érzem / látom magamat az általuk felállított körben földön-fektemben… sebeket érzek magamon, valamiért a „Hatalmam” már nem működtetem (nem akarom és nem tudom bántani őket)… csak állnak körben, mintha várnának valamire… mintha „életben kellene tartaniuk”… mintha „életben kellene maradnunk”…

         A „társaim” által kialakított körbe aztán odaérkezik az, aki valószínűleg kiadhatta a „parancsot” az „elfogásomra” [az Egység (harmonia?) valamilyen / bármilyen megbontására] és „[’addig’] életben megtartásomra”… valamiféle erőt vagy mágiát használ „ellenem”… talán hogy megkösse vagy elpusztítsa [„elvegye”?] „az Erőt”, a „Hatalmat”, a Lelket vagy a Szellemet… valahogyan ez a „leszögezés” [BEZÁRÁS?] (?)(megállítás?) „sikerült” is akkor neki…

        Pontosan ’éreztem’, hogy nem pusztán az akkori életemtől / Jelenlétemtől akart megfosztani ez a létező, hanem ’kiterjedtebb’ szándékai voltak: a Lelkem vagy Szellemem ’teljességét’ igyekezett lehetőség szerint [elvenni vagy] elpusztítani, ha pedig ez valamilyen ok miatt nem volna lehetséges, akkor a Hatalom / Ható-Erő teljességétől megfosztani, ’hosszú időre’ (!) Ható-képtelenné tenni.

[Ez pedig a „SZÍV/Szív” elleni irányulást, az „Élet-Mag” [Élet-Alapok] elleni irányulást jelenti --- és ez a kép itt kapcsolódik a MAGOK (és Magyarok?) tört-én-etéhez.][Amint fent úgy lent, amint kint úgy bent.]

            Eddig a kép…

            Próbáltam a képet és üzenetét [a ’személyes vonatkozásában’, valamint az azon túlmutató, a MAG-okhoz, részben Küldöttekhez kapcsolódó részében is] értelmezni / megérteni…

 

Amikor már „el tudtam fogadni” „ami megtörtént”,

lassan elkezdtek feljönni a fájdalmak…

amelyek „nagyon mélyek”, és „eddig mélyen el voltak rejtve” a „szívben” [Belsőben]…

elme által eddig el-nem-érhetően…

hozva a megértéseket…

és lehetővé téve az elengedést,

megbocsátást / átlényegítést / megtisztulást / felszabadulást…

a Hatalomhoz való visszaigazodást…

a Hatalom visszavételét…

 

A Hatalom „visszaszerzése” (visszavétele) csak a tudatos „személyes”, egyéni megélések által [akarat/szándék + tett megfelelő egysége] lehetséges…

 

            „Több szintje” értelmezhető a „tört-én"-éseknek.

Az egyik feltörő "fájdalom-csomagban" „nagyon fájt”,

(1) hogy „társaim [~Család-tagjaim], akikben bíztam [akikkel Együtt/EGY-felé haladtam], akikkel megbíztunk egymásban” „ellenem fordultak”…

 

(2) „Fájt”,

hogy „a család, amely befogadott” (vagy akár ’behívott’, ’utat adott, kapcsolódott’)

talán eleve azért hívott vagy fogadott / kapcsolódott, hogy „ki-szolgáltasson”…

 

vagy talán pontosabb a megfogalmazás úgy,

ha ’visszafordítjuk azt, ami kifordításra került”:

talán eleve azért kérte, hogy fogadjuk be a családunkba

(ha egyáltalán élt ilyen ’kéréssel’ az Otthonunkba való belépése előtt),

hogy a magunk otthonától bennünket megfosszon és ’rabszolgasorba’ juttasson…

 

[2019.09.26.: Az önmagunk / Életünk / Közösségünk Élete Megerősítésére megformált ön-védelmünket „ellenünk fordították”,

 az Élet Megerősítése érdekében megformált ideiglenes visszahúzódásból „Bezárást” „csináltak”.

A Bezárás és Megtörés megszüntetéséről: 20190606 - elérhető ITT]

 

(…)

mert „ez volt az a megbomlott helyzet, ami akkorra kialakult”

és amelyből kiutat kellett találnunk „nekünk” [Magunknak/MAGoknak]…

 

és „megtapasztalás felvállalása (tényleges Jelenlét, tényleges átélés, tényleges megélés) nélkül Hathatós kiút a bajból nem található”… mert

„Hatalma” „csak” annak „teljes” egy adott Világban/világban,

aki abban ténylegesen is JelenVan…

 

            Az, hogy „társaim” „körbefogtak majd azután [’úgy LÁTTAM’] megtámadtak”, illetve „átadtak valamiféle mágus-FÉL-én-ek”

[ha tényleg (a magam társai) megtámadtak / átadtak]

[vagy csak valaki / valami ezt így akarta láttatni velem / velünk valamilyen ’mentális befolyásolással’], 

a „Mag” vagy „SZÍV/Szív” „elleni” „közvetlen támadásra” [megbontó / gátló / sértő Hatásra] utal… a „családtag eladására / elárulására” --- és ezek által az „önmag” „megbontására” [minden egyes létezőben a saját önmagja] elárulására [az elárulás kifejezést itt most a „becsapás” és „áruba-bocsátás” értelmében is használom].

         A Földi-Világi SZÍV-Hálózat megbomlásáról [a Közösség Belső Áramlásainak megtöredezéséről] és a Földön ennek következtében kialakult sajátos ’technikai megosztottságról’ [majd e sérülések mostanában történt felszámolásáról] a 2010. május 13-tól kezdődő írásokban több alkalommal is írtam. A kialakult helyzet lényege azt volt, hogy a Földre Befogadott Létezők nem tudták működtetni a Földre-mint-Világra eredendően kialakított „természetes kommunikációt”, a „Szívek” „közötti” (valamilyen szinten „közvetlen”) „kommunikáció” előbb sérült / bekorlátozódott, majd gyakorlatilag szinte teljesen megszűnt. Emiatt „úgy tűnt”, hogy az Egy Világban élők nem tudnak egymással a számukra Rendelt módon kapcsolódni és kommunikálni…

 

            A kép egyik ’vég-kifejlete’ az, hogy az otthon [a Megtartó-Tér], a család [a megformált Áramlások / Kapcsolódások] „valami miatt” majdnem teljesen szétesett… [a „mag” (MEGTARTÓI-Teremtő) megtartó ereje meggyengült / megsérült]… az otthon, a család pedig a Világban az Élet és Kiteljesedés „Lét-alapja” / Élet-alapja… amelyben megélhető / kiteljesíthető a [Valódi] Hatalom [a jelen írásban a Hatalom szót minden esetben annak „tiszta” minőségében/értelmében használom].

 

            „Miért fordultak egymás ellen” az „egymásnak-társai”?

       Valamiféle „kényszer” szül(het)te meg ezt a helyzetet… fájdalmak, amelyek újabb, sokszor szinte kezelhetetlen (érthetetlen, megérthetetlen) újabb fájdalmakat szültek… fájdalmak rajzolta újabb [kényszer-]utak jöttek, melyekben egyre fogyott a „Hatalom”, az „Élet”, a Boldogság és Erő, Öröm… [talán az ok feltárása a 20190805-i írásban kezdődhetett meg a számunkra – elérhető ITT]

 

Amikor a képek érzékelése után „feltettem a kérdéseket”

és kértem IsteniÉNem [(Ön)Lényegem] vezetését a Megértésben és Rendezésben ---

újabb és újabb kérdések ötlöttek fel bennem…

majd [mert a „terep” már elő volt készítve] apránként elkezdtek a felszínre jönni a mély-fájdalmak…

és ahogyan ezeket  igyekeztem megérteni és/vagy „elengedtem”

[tudatosságtól függően megbocsátással vagy más „saját tudáson” alapuló megértéssel / elengedéssel]

egy „kiegyensúlyozódást” tapasztaltam,

melyben „egyre tisztábban láthattam”

és tisztábbá [’világosabbá’] válhattam…

 

 „Rendesen” csak az jön felszínre bennünk

[vagy megtapasztalásként elénk / az Életünkbe],

amit [valami miatt választottunk és] képesek vagyunk már megérteni / megélni,

és ha szükséges, akkor átlényegíteni…

 

Talán ez az egyik nagy változás, ami bennünk és körülöttünk zajlik…

 

a SZÍV és a Szívünk vezeti ma már a megértést,

és valamiféle ’személyes védelem’ vesz körbe mindenkit azért,

hogy „mások ne piszkálhassanak bele az energiarendszerébe,

mentális úton vagy más ’tiltott’ módon ne hozzanak mozgásba az energiarendszerében [Életében, Sorsában] olyan területeket, amelyek megtapasztalásának nincs ott az ideje/helye”…

 

        Az írás folytatódik a 2. részben, elérhető ITT