|
ÍRÁSAIM |
|
| |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
ÍRÁSOK 2020 szeptember 8 (66) 1288-1307 |
|
20200908 - Formálódó ÚJ MEGTARTÓI-GONDOSKODÁSOKRÓL (1299.r.)
Az írás 1298. része elérhető ITT
Korábbi írás-részekben [a magyarság eddigi útjához kapcsolódóan] a „mártír” „helyzetről” úgy is írtam, hogy „mások helyett vezekelt”.
Amikor a „csapdákhoz” kapcsolódó Rend-Tételt ténylegesen elkezdte Előkészíteni a FÖLDANYA [és a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK ’segítségével’ a teremtők addig zárva lévő belső-tereit is elkezdhette Ellenőrizni], akkor ’derült fény’ ’tömegesen’ arra, hogy nagyon sok olyan teremtő van, akiben olyan „Vezeklés” [Vezekléshez hasonló (mástól át-terhelt / áthárított felelősségi-minta)] van „berögzítve”, amely nem tartozik ahhoz a teremtőhöz.
20200908 [5.r. és 6.r.] 4. pont [ÖnAzonosságilag „más teremtőhöz tartozó” Vezeklés van berögzülve a belső-térben] – elérhető ITT
20200908 [12.r.] 7. pont [Könnyítés berögzítése a nem a saját Felelősségen alapulóan teljesített Vezeklés Lezárása érdekében] – elérhető ITT
20200908 [299.r.] 111. pont [vezeklés a mások bűneiért > Aljasság (felelősség-áthárítás)] – elérhető ITT
ALJASSÁG (Kipróbáló Rend-Tétel):
20200614 [14-15.r.] 18. pont – elérhető ITT
? … valószínűnek tartom / feltételezem, hogy a ’magyarság’ sorsát majdnem ezer éven át „terhelő” „furcsa vezeklés” [amely nagyon hasonló ahhoz, mintha egy tudatosan felvállalt áldozatra „utóbb ráterheltek volna egy mártírságot” (?)] Teljes-Rendezése is folyamatban van immár…
Jellemző a „mártírságot” „megtapasztalt” teremtőkre
a nagy mértékű elfáradás…
feltételezésem szerint ebből eredően
(több egyéb más GONDOSKODÁS mellett)
a ’Táplálás’,
a folyamatos és fokozatosan növekedő többlet élet-erő-adás
[a többlet élet-erő Befogadása és Berögzítése, Beillesztése a személyes térbe]
jelenleg (?) nagyon fontos része a Teljes-Rendezésnek (?).
… csak egy gondolat…
… talán a magyarság jelen helyzetére is értelmezhető az a kép, hogy „kívülről úgy látszik, hogy a beletörődése miatt könnyű préda lehetne”… és ezért az országhatáron belül és kívül is „rajtra készen állnak azok / olyanok, akik maguk alá gyűrnék az itt élőket”…
… bízom abban, hogy
a ’felszín alatt folyamatban lévő Teljes-Rendezés’
nem csupán útját állja
az „élettel NAGYON-SÚLYOSAN összeegyeztethetetlen és jelenleg megállíthatatlannak látszó nyomulásnak”,
hanem a ’magyarság / magyar-föld’
képes Befogadni és Berögzíteni
azokat a ’Felemelő’ és ’Felszabadító’ ’mintákat és erőket’,
amelyekkel ’visszaveszi a saját sorsát’,
és ’újjá-építi a Saját Meghatározóinak megfelelő Jelenlétet’…
Az írás folytatódik az 1300. részben, elérhető ITT
| |
|
|
|
A mai napra: |
|
„Az idő múlása [~ a Jelenlét] arra szolgál, hogy az ember lehetőséget kapjon a fejlődésre, hogy bölcsebbé váljon, kiteljesítse önmagát.”
| |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|